Maga tudja, hogy én ki vagyok? kérdezte. Az idegen bólintott. Kiokítottak. Itt mindent tudnak magáról. Kis kacsintás kíséretében még azt is hozzátette: Azon sem csodálkoznék, ha a kartotékok között akadna itt egy vaskos dosszié összes ifjúkori ballépésének minden titkos mozzanatával. Sam dörmögött valamit a bajsza alatt, és ez átmenetileg véget vetett kettejük diskurzusának. De Shelley még távolról sem érte be ennyivel. Ki maga? szegezte a férfinak a kérdést most már kertelés nélkül. És milyen alapon viselkedik úgy, mintha maga lenne itt az atyaúristen? A férfi megadóan közölte: Michael Harpernek hívnak, és jelenleg éppen áruházi tolvajlásban utazom. Shelley a férfi kajánul csillogó szeméből minden kétséget kizáróan megállapította: egyetlen szavát sem hiheti el. Remélem, nem akar ebből élni vágott vissza gúnyosan. Ahhoz nem csinálja elég jól. A férfi elmosolyodott. Éppen ez a dolog lényege. Nem azt várják el tőlem, hogy jól csináljam. Sőt A fekete hajú nyomozó jelentőségteljes torokköszörüléssel fojtotta bele Harperbe a további mondókáját.
Később, amikor már lehiggadt annyira, hogy tréfálkozzon a történteken, így mesélte el a jelenetet Carrie-nek: Ügy vetettem rá magam, mint egy dühödt skót terrier egy flegma dán dogra. Mindkét kezével belemarkolt a férfi kabátjába, és ezzel látszólag ha az utolsó pillanatban is megakadályozta a szökésben. De most, hogy megvan, mi az ördögöt kezdjen vele? Értesítse valaki az áruházi felügyelőt! szólította fel a köréjük gyűlő tömeget. Gyorsan! Igen, gyorsan! Felpillantott, és a tolvaj szemébe nézett. A férfi láthatóan zavarban volt, ugyanakkor úgy tűnt, mintha rettentő jól szórakozna. Miért késlekedett annyit? mormogta a foga közt, hogy csak Shelley hallja. Már azt hittem, vissza kell jönnöm, és újra végig kell játszanom az; egész komédiát. Shelley megrökönyödésében az egyik kezével elengedte, a másikkal azonban még mindig szorosan markolta a férfi kabátját. Értetlenül pislogott, miközben önkéntelenül is a férfi sugárzó, tiszta kék szemének tanulmányozásába mélyedt. Nem értem motyogta. Azt akarja mondani, hogy szándékosan Pszt!
Fogják meg azt az embert! kiáltotta újra, amikor néhány lépésnyire maga előtt ismét megpillantotta a férfit. Fogják már meg azt a tolvajt! Közömbös arcú, tétova vásárlókba ütközve vergődött át a divatosztályon; szinte az az érzése támadt, meg sem lehet különböztetni őket a temérdek felöltöztetett bábutól. Senki nem jött a segítségére. A tehetetlen bámészkodók elleni dühe lassan legalább annyira fűtötte már, mint az, hogy kézre kerítse a tolvajt. Hát idáig jutott a világ?! Nincs egyetlen ember sem, aki kiállna az igazságért, a tisztességért? Hát jó! Így is jó. Ő maga lesz az egyszemélyes önkéntes különítmény, az igazság Őrangyala. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, átpréselve magát a mozgólépcsőn álldogáló se-lát-se-hall vásárlók között. Álljon meg ott, ahol van! kiáltott rá emberére, amikor végre a nyomába ért. A férfi már csak egy karnyújtásnyira volt az utcára vezető hatalmas üvegajtótól. Megfordult, amint meghallotta a lány kiáltását Shelley pedig gondolkodás nélkül rávetette magát.
A gyerekekkel együtt szép lassan beilleszkedik a falu lakóinak életébe, és barátokra is talál, de a háború pusztításait mindnyájan megszenvedik. Aztán egy véletlen folytán összeismerkedik Jan Grabowskival, egy lengyel pilótával, a két világ találkozása pedig megrázó változásokat hoz mindkettejük életében... Mary Nichols regényének főhősei a háború poklában küzdenek a boldogságukért, miközben próbálnak hűek maradni önmagukhoz. Arthur Japin - Casanova menyasszonya 1758, Amszterdam. A csábítás magasiskolája, ahogyan a kifogástalan modorú Seingalt lovag küzd az ünnepelt holland kurtizán, Galathée de Pompignac kegyeiért. A hölgyet kézről kézre adják hódolói, mert meg akarják tudni a titkot: miért rejti arcát mindig fátyol mögé. Seingalt ennél is többet akar, Galathée szívét; s fogadást ajánl a nőnek: ha egyetlen olyan asszonyt talál, akinek szenvedést okozott a lovag szerelme, elutasíthatja őt, különben oda kell adnia magát. Galathée nem tudja, hogy Seingalt lovag Giacomo Casanova néven lesz az utókor szemében a széptevés legendás alakja.
Hová megyünk? kérdezte gyanakodva, amikor Michael átvezette a parkolón, és gyalogosan vágott neki ismeretlen úticéljának. Természetesen ebédelni felelte a férfi mosolyogva. Máskor ilyenkor már rég tűi vagy az ebéden. Látszik rajtad, hogy flamós vagy. Flamós? Shelleynek csak nagyon halovány elképzelése volt róla, mit is jelenthet ez a szó. Annyit azonban biztosan tudott, hogy nem kifejezetten örül neki, ha őrá alkalmazzák. Egy cseppet sem vagyok flamós. Márpedig egészen biztosan az vagy erősködött Michael dühítő előzékenységgel. Jól ismerem a tüneteket: ingerlékenység, villogó szemek, teljes humorérzékvesztés. Klasszikus eset vagy. Minden baljós előérzete ellenére Shelley érezte, hogy önkéntelenül elmosolyodik. Te pedig elsőrangú diagnoszta vagy, ha nem tévedek vágott vissza stílszerűen, minden bántó él nélkül. Egy piros lámpához érkeztek éppen. Shelley megjegyzésére Michael mókásan Önelégült képet vágott, kihúzta magát, és laza eleganciával megigazította nyakkendőjén az akkurátus csomót.
jazzybeez.com, 2024