Kitionosz város ostromakor azonban meghalt, és az athéniak visszavonultak. A tengeren viszont sikerült a ciprusi szalamiszi csatában legyőzni a perzsákat, akik megpróbálták a görögök visszavonulását megakadályozni. [165] Ez a sikertelen athéni hadjárat volt az utolsó a Déloszi Szövetség, illetve a görögök és az Óperzsa Birodalom között. [166] Kalliaszi békeSzerkesztés Az i. századból származó festett váza, amelyen a görög katona legyőzi a perzsát A ciprusi szalamiszi csata után Thuküdidész többet nem ír a görög–perzsa csatákról, hanem a görögök hazatérését meséli el. [165] A másik oldalról, Diodórosz megemlíti a kalliaszi békét, amelyben a korábbi két fél békét kötött. [167] Diodórosz valószínűleg itt Ephorosz történetére támaszkodik, akire Izokratosz történész hatott. [168] Kalisztenész és Teopomposz viszont tagadták ennek a dokumentumnak a létét. [169]Egy feltételezés szerint az athéniak megpróbáltak tárgyalni a perzsákkal. Plutarkhosz megemlíti, hogy az eurimedoni csata után I. Artakhsaszjá perzsa király békét kért a görög városoktól, amelyeket Kaliusz athéni küldött képviselt.
A 200–1200 körüli perzsa hajóhad elsüllyedt vagy a görögök kezére került. [126]Hérodotosz szerint I. Khsajársá leromboltatta azt a hidat, amelyen keresztül az athéniak elmenekültek Szalamiszra. [127] Mardoniosz parancsnok még folytatni szerette volna a háborút, de a királynak el kellett vonulnia Babilóniába, ahol felkelés tört ki. A perzsa hadsereg kisebbik része azonban a Mardoniosszal maradt, hogy ellenőrizzék Thesszáliát és Boiotiát. Az athéniak télen visszatértek lerombolt városukba. [120] A plataiai és a mükaléi csataSzerkesztés A tél folyamán valószínűleg nézeteltérések voltak a görög szövetségesek között. Az athéniak ugyanis nem védték a korinthoszi-átjárót, amely a szalamiszi csatában fontos szerepet játszott, de azt még tavasszal visszautasították, hogy csatlakozzanak a tengeri szövetséghez. [128] Spárta kizárólag a Peloponnészosz védelmét tartotta szem előtt. Mardoniosz tudta, hogy sikertelen a földszoros megtámadása, míg a szövetségesek nem küldenek csapatokat, [128] ezért megpróbálta a görög szövetséget felbomlasztani úgy, hogy az athéniaknak I. Alexandrosz makedón király közvetítésével békét ajánl.
KüproszSzerkesztés Küprosz ókori királyságainak térképe I. 478-ban a görög szövetséges flotta húsz peloponnészoszi és harminc athéni hajóval, (Ariszteidész és Pauszaniasz vezetésével) elhajózott Küproszra. Thuküdidész szerint a flotta Küprosz felé a legtöbb szigetet visszafoglalta. [152] A modern történészek ezt nem tudják beazonosítani. Ott sikeresen elfoglaltak néhány görög várost, de nem sikerült a föníciaiak városait elfoglalni, mert Küproszon volt egy perzsa tengerészeti bázis. [152] BüzantionSzerkesztés A küproszi expedíció után a flotta Büzantion (ma Isztambul) felé vette az irányt. A város stratégiai hely volt már akkor is, mivel ezen keresztül lehet ellenőrizni a Dardanellákat és a Boszporuszt. [153] Athénnak ez idő tájt több kolóniája is volt a Fekete-tenger partvidékén, amelyek hajói ezeken a szorosokon szállították az élelmet a városba. Büzantion az ostromot nem bírta, és a görögök elfoglalták, az ott lévő perzsákat elfogták. [152] Pauszaniasz a perzsa stílust kedvelte, tanulmányozta azt a városban, amelyben nagy ünnepségeket is rendeztek annak előtte.
Meglepetésként is érte őket, amikor a középső görög hadtest visszavonulót fújt. Felbátorodva utánuk vetették magukat. Hiba volt. A görögök csak erre vártak, a megerősített szárnyak közrezárták és felőrötlték a perzsa csapatokat. A perzsák szétszóródtak, többük mocsaras vidéken keresztül igyekezett vissza hajóikra. A győzelem hírét Pheidippidész szusszanás nélkül, futva vitte meg a 42 kilométerre lévő Athénba. A perzsa hajóhad délnek vette az irányt, ám a görögök követték őket a parton. Az újbóli partraszállás esélytelen volt, immár másodszor tért haza a vert had. A marathóni csata véget vetett az i. 492-490 tartó első görög-perzsa háborúnak, Miltiádész egy rövid időre hős lett. De mint minden jó történetnek, ennek is van folytatása... Máig sem tudni pontosan, hol volt a perzsa lovasság az ütközet sorárrás: --Tudtad? - Említettük, hogy a perzsák szárazföldön és tengeren is támadtak miközben Kis-Ázsiát hajtották igába. Nos, ez volt az addigi legnagyobb kétéltű inváziós haderő. - Hippiász Athén türannoszának, Peiszisztratosznak a legidősebb fia.
Veresegyházi Illés jó állapotú antikvár könyv Beszállítói készleten A termék megvásárlásával kapható: 99 pont Olvasói értékelések A véleményeket és az értékeléseket nem ellenőrizzük. Kérjük, lépjen be az értékeléshez! Eredeti ár: 3 990 Ft Online ár: 3 790 Ft Kosárba Törzsvásárlóként:379 pont 6 990 Ft 6 640 Ft Törzsvásárlóként:664 pont 4 980 Ft 4 731 Ft Törzsvásárlóként:473 pont 3 900 Ft 3 705 Ft Törzsvásárlóként:370 pont 4 990 Ft 4 740 Ft Törzsvásárlóként:474 pont 5 200 Ft 4 940 Ft Törzsvásárlóként:494 pont Állapot: Kiadó: Anno Kiadó Oldalak száma: 115 Kötés: papír / puha kötés Súly: 200 gr ISBN: 0469000578382 Árukód: SL#2102086177 Események H K Sz Cs P V 26 27 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 31 6
(1 pont) 13. Hol zajlott le a döntő csata? (1 pont) 14. Miben különbözött a szembenálló felek harcmodora? (1 pont) 15. Hogyan zárult a csata? (1 pont) 16. Kit ábrázol az alábbi kép? (1 pont) 2. csoport feladata − Készülődés az újabb összecsapásra ● Az ábra és a forrás elemzése után válaszoljatok a kérdésekre! Themisztoklész"azzal a javaslattal állt elő, hogy ne osszák fel a laurioni ezüstbányák jövedelmét, amint szokták, hanem építsenek ebből a pénzből három evezősoros hadihajókat. […] Ennek eredményeként épült meg az a száz hadihajó, amellyel később Xerxész ellen harcoltak. […] Így irányította fokozatosan az athéniak figyelmét a tengerre. Meggyőzte őket arról, hogy gyalogos haderejükkel még közvetlen szomszédaikkal sem képesek megmérkőzni, tengeri haderővel pedig nemcsak a barbárokkal szemben védekezhetnek eredményesen, hanem egész Görögországban vezető szerephez juthatnak. " (Plutarkhosz: Themisztoklész életrajza, 4. ) 1. Melyik két terv állt egymással szemben Athénban? (1 pont) 2. Mi volt a két álláspont lényege?
Az athéni hoplitákat futólépésben indította el a perzsa sereg ellen ( " A két sereg közt mintegy nyolc stadion volt a távolság. " – Herodotosz), hogy aláfussonak a nyílzápornak és meglepetés szerűen lerohanják a perzsákat. A győzelem után Pheidippidész vitte a győzelmi hírt Athénba, a 42 km-es távolságot a hírnök futva tette meg, s miután közölte a győzelem hírét holtan rogyott össze. A monda szerint Pheidippidész útja során találkozott Pan – a pásztorok és nyájak istene – istennel, aki arról panaszkodott, hogy az athéniek nem törődnek vele. A 2000 fős spártai segítség csak ezután érkezett meg Athénba. 3. Társadalmi harcok Athénban A perzsa veszély elmúltával kiéleződött az arisztokrácia és a demokrácia követőinek az ellentéte. Két irányzat állt egymással szemben: arisztokrácia és a parasztság fogott össze, hogy Athén szárazföldi hatalom legyen. Így kívánták megerősíteni birtokaik védelmét, az esetleges támadások ellen, illetve a politikai ellenfeleik így nem tudtak előnyre szert tenni ellenük.
Ezért azután, mondják a perzsák, ők Ázsiában nemigen bánkódtak az elrabolt nőkért. Ezzel szemben a hellének egyetlen lakedaimóni nő elrablása miatt hatalmas seregeket gyűjtöttek, behatoltak Ázsiába, és megdöntötték Priamosz uralmát. Ettől kezdve a perzsák szilárdan ellenségüknek vallották a hellén népet. A perzsák ugyanis a magukénak tekintették Ázsiát s az ott lakó barbár népeket, Európát viszont s a hellének lakta földet teljesen különálló területnek. 5. A perzsák tehát így adják elő a történteket, s szerintük Ilion elfoglalásától fogva vált ellenségessé viszonyuk a hellénekkel. A phoinikiaiak viszont Ió történetét másképpen adják elő, mint a perzsák. Szerintük ugyanis Ió nem úgy került Egyiptomba, hogy elrabolták, hanem úgy, hogy Argoszban szerelembe esett a hajó kapitányával, s mikor teherben maradt, szégyellve magát szülei előtt, önként elhajózott a phoinikiaiakkal, hogy a csúfság ki ne tudódjék. Így adják tehát elő a dolgokat a perzsák és a phoinikiaiak. Én magam azonban nem kívánok állást foglalni, hogy így vagy amúgy estek-e a dolgok.
Nagy készülődései között azonban 485-ben meghalt. Fia, Xerxes, uralkodása második évét (484) arra használta fel, hogy a fellázadt Aegyptust lecsendesítse. A görög háborúra nem érzett kedvet, ellenezték azt sokan a perzsa előkelők közül is, főképen Artabanus, Darius testvére (Hdt. 7, 8–18), de mégis győzött a harczi párt, melynek feje Mardonius volt és a melynek munkáját elősegítették a görög bujdosók, mint a Pisistratidák valamint a Thessaliában uralkodó Aleuadák, kik perzsa segélylyel szerették volna uralmukat biztosítani Xerxes tehát e különböző befolyásoknak engedve óriási előkészületek után 480 tavaszán útnak indította roppant sergét. (Herodotus (7, 184–6) 1, 800, 000-re teszi az ázsiai harczosok számát a 80, 000 lovassal együtt, 1207-re a trieresek és 3000-re a szárazföldi sereg létszámát. Minden valószínűség szerint ez a szám is igen nagy, bár Duncker és Curtius elfogadhatónak tartják. Utóbbiak a hadihajók számául elfogadják az 1207-et, a Ctesias 1000-ével szemben, de Duncker azok személyzetéül csak 250, 000-et vesz fel.
jazzybeez.com, 2024