« Osztálytársaim közül többen is – például Juhász Éva, Mócza Mária – a Katona József Gimnáziumba mentek tovább, tanulmányaimat velük együtt én is ott folytattam. Ismét nagyszerű tanárok vettek körül: osztályfőnökünk, Szőts Rudi bácsi oroszt, Gyöngyösi János történelmet, Szemerey Andor fizikát tanított. A kapcsolatot velük azóta is ápolom, ötévenként az iskolában mindig megtartjuk az osztálytalálkozónkat, jó érzés a még köztünk lévő tanárokkal együtt föleleveníteni az egykori emlékeket. Osztálytársaimmal még sűrűbben találkozom. Velük minden évben összejövünk, és valamelyikünk otthonában jót beszélgetünk. Kiskamasz lány koromban Már egész kicsi koromban érdekelt a labda, babázás helyett inkább a fiúkkal fociztam, fejeltem. A Katonában akkor indult a kosárlabda, jelentkeztem és ott ragadtam. Az Adamik Ferenc edzette csapattal előbb városi, azután megyei bajnokságot nyertünk. Tagja lettem az NB II-es Kecskeméti Egyetértésnek is, majd már Kecskeméti Dózsa néven bejutottunk az NB I-be. A vidéki játékosok közül nehezen lehetett bejutni, nekem sikerült, és 1965-től ifi, azután utánpótlás-válogatott lettem.
Valkay Ferenc vízilabdaedzőként tette le a névjegyét Magyarországon. Kecskeméten dolgozott a legtöbbet és a mai napig a hírös városban él. Az ő nevéhez fűződik a Villanó Fókák csapata, amelyben későbbi világ- és Európa-bajnokok fordultak meg, illetve a három lánya is komoly eredményeket ért el a sportágban. A kezdetekről, Kecskemétről, a válogatottban elért eredményeiről és a lányairól készítettünk múltidéző interjút Valkay Ferenccel: Nagykőrösön született 1954-ben, Kecskeméten érettségizett. Mindenki úszó-és vízilabdaedzőként ismeri, gyerekként is egyértelmű volt-e számára, hogy a vízisportok felé kell vennie az irányt, vagy más sportágakban is jeleskedett? A főszereplő már hamar egyértelműen a vízilabda lett az életemben, de előtte lovagoltam is. Véletlen folytán kötöttem ki a vízben, ugyanis a Piarista Gimnáziumba jártam és első osztályos koromban egy vízilabdaedző tehetségkutatót tartott. Kb. ötvenen mentünk el arra az órára és ottragadtam. Kecskeméten játszottam utána az ob II-es csapatban, azonban hamar elkerültem katonának és onnét már nagyon nehéz volt megoldani az edzéseket, bár meccsekre jobbára hazaengedtek.
Bátfai József inge 2006-ban került a Dornyay Béla Múzeum gyűjteményébe, amely egyedülálló a korszak emlékei között a magyar múzeumok gyűjteményeiben. A szabolcsi 48. honvédzászlóalj zászlója és zászlószalagjaiA 48. honvédzászlóalj önkéntes alapon alakult meg 1848 szeptemberében Nagykállóban. Parancsnokuk Patay István nemzetőr őrnagy lett. A zászlószentelés ünnepe szeptember 10-én zajlott, amikor Szabolcs vármegye főispánjának felesége, Degenfeld Imréné átadta a lobogót és szalagjait, amelyeket saját kezűleg hímzett. A zászlószalagokon a következő felirat áll: "Szabolcs a hazáért", illetve "Győzni vagy halni". A zászló, mivel önkéntes nemzetőr alakulatról volt szó, egyszerű trikolór volt, amely eltért a szabályszerű honvéd csapatzászlóktól. A szabolcsi alakulat ezzel a zászlóval harcolta végig a szabadságharc csatáit is, még akkor is, amikor már reguláris alakulatként szolgált. Ez a zászló kísérte a szabolcsiakat többek között 1848. december 30-án a móri csatában, 1849. április 6-án az isaszegi csatában, Budavár visszavételénél 1849 májusában vagy a monostori sáncok elfoglalásakor a második komáromi csatában.
jazzybeez.com, 2024